Fiskális és monetáris politika a monetáris unióban

A monetáris és a fiskális politika különbözőképpen támogatja a gazdaságot

A monetáris és a fiskális politika az egészséges gazdaság megóvásának két fontos eszköze; mindkettő befolyásolja a gazdaságot, ám más-más módon.

A monetáris politika célja, hogy stabilan tartsa a vásárolt áruk és szolgáltatások árát. A központi bank feladata gondoskodni arról, hogy az infláció – az áruk és szolgáltatások általános árszintváltozásának üteme adott idő alatt– alacsony, stabil és kiszámítható maradjon.

A fiskális politikával a kormányzatok gazdaságpolitikai döntéseire utalunk. A kormányzatok eldönthetik, hogy pénzt fordítanak közszolgáltatásokra, a gazdaság támogatására és az egyenlőtlenségek csökkentésére, és a szükséges forrásokat adókból vagy pénzügyi piaci hitelfelvétellel gyűjthetik össze.

Fontos a monetáris és a fiskális politika együtthatása

A monetáris és a fiskális politika eltérően működik, ám egymással kölcsönhatásban, hiszen az árstabilitás és a kiegyensúlyozott gazdaság ugyanannak az éremnek a két oldala. Amint a világjárvány idején megtapasztaltuk, ez a kapcsolat válság idején különösen erős. A krízis súlyosan érintette Európát, gazdasági károkat okozva, de a monetáris és a fiskális politika vállvetve igyekezett javítani a helyzeten. A közös fellépés sok embernek és vállalkozásnak segített átvészelni a válságot. A két politika együttműködésének hiányában kisebb lett volna a pozitív hatás.

A monetáris és fiskális politika kölcsönhatásának módja szerepet játszik a gazdaság megfelelő állapotában. Ezért vitattuk meg kölcsönhatásukat a stratégiai felülvizsgálat részeként.

Egyetlen monetáris politika, sok fiskális politika

A gazdaság zökkenőmentes működéséhez a monetáris és a fiskális politikának szorosan együtt kell működnie. Ez nem mindig egyszerű – különösen mivel az euroövezetben egymástól függetlenül működnek. Az EKB az euroövezet 19 országában egységes monetáris politikát folytat, de az egyes országok nemzeti kormányzatai saját fiskális politikát irányítanak. A kettő szétválasztásának nyomós oka van. A történelem megmutatta, hogy ha a központi bank teljességgel kormányzati ellenőrzés alatt áll, elszabadulhatnak az árak.

Az európai vezetők több alapelvben megállapodtak azért, hogy megakadályozzák ennek megismétlődését. Először is, az Európai Központi Bank független, a kormányzatok nem utasíthatják, hogy mit tegyen. Másodszor, az EKB nem pénzelheti őket közvetlenül. Harmadszor, a kormányzatoknak közös szabályokat betartva fegyelmezetten kell kezelniük a kiadásaikat.

Az új kihívások szükségessé teszik a monetáris és a fiskális politika együttműködését

A fenti alapelvek a mai napig érvényesek. Az elmúlt évtized azonban rámutatott, hogy az új kihívásokra mind a monetáris, mind a fiskális politikának új válaszokat kell adnia.

A társadalomban bekövetkezett óriási változások hatására megváltozott a gazdaság működése. Ilyen változás többek között a globalizáció, valamint hogy az emberek világszerte tovább élnek, és többet takarítanak meg. Ezenkívül a 2008-as pénzügyi világválság óta a gazdaság folyamatosan gyengébben teljesít. Az infláció világszerte számos gazdaságban, köztük az euroövezetben is túl alacsony volt.

A felsorolt kihívásokra válaszul az EKB leengedte a kamatokat. Ezenkívül új eszközöket is alkalmazott azért, hogy ezekben a nehéz időkben stabilan tartsa az árakat. Nagyon alacsony, sőt negatív kamatok esetén azonban a központi banknak korlátozott a mozgástere a gyenge gazdaság további támogatására.

Ilyenkor az államháztartási kiadások fontosabbak, egyben hathatósabbak is. Segíthetnek a gazdaságot élénkíteni és az inflációt a központi bank céljának megfelelő szintre visszaterelni. A fiskális és a monetáris politika közös erőfeszítései különösen fontosak, amikor a gazdaság problémákkal küzd.

Ez a gazdaság állapotától függ

A monetáris és fiskális politika jövőbeli kölcsönhatása a gazdaság állapotától függ. Amikor a gazdaság nem teljesít jól, és a kamatlábak már eleve nagyon alacsonyak, a monetáris és a fiskális politika együttműködése sokat tehet a gazdaság talpra állításáért. Amikor a gazdaság zökkenőmentesen működik, kevésbé van szükség a szoros együttműködésre. Amikor eljön ez az idő, a kormányoknak arra kell törekedniük, hogy pénzügyeik jó állapotban legyenek, így ugyanis könnyebben fel tudnak készülni a jövőbeli kihívásokra.