Az euro jelentette egység 25 éve

2023. május 24.

Írta: Christine Lagarde

1998. június 1-jén megalapították az Európai Központi Bankot, és megbízták az euro bevezetésének előkészítésével, amely a világ eddigi legnagyobb pénzcseréje volt. Akkoriban ügyvédként dolgoztam, és emlékszem, milyen lázasan dolgoztuk át a különféle szerződéseket, amelyek a hamarosan eltűnő devizaárfolyamokon alapultak. Vajon működhet-e jól a közös valuta? Ma, az intézmény fennállásának 25. évfordulóját ünnepelve már tudjuk, hogy működik, és hogy az euro közelebb hozza egymáshoz Európa lakóit.

Az Európai Unió kormányai az euro védelmét bízták ránk, és frankfurti csapatunk a valutaunió 20 nemzeti központi bankjában dolgozó kollégákkal együtt fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy teljesítsük az árstabilitás fenntartására szóló megbízatásunkat. Ennek a feladatnak az ellátása az európai polgárok jólétének előfeltétele.

Az elmúlt 25 évben kilenc új országot üdvözölhettünk az euroövezetben, ahogy tagjaink száma 11-ről 20-ra emelkedett. Új szerepeket is vállaltunk, többek között az európai bankok felügyeletét. Ma az euro az amerikai dollár után a nemzetközi monetáris rendszer második legfontosabb pénzneme.

Útközben nehéz pillanatokat is megéltünk, de a gazdasági hullámhegyek és hullámvölgyek közepette az elődeim – Wim Duisenberg, Jean-Claude Trichet és Mario Draghi – irányítása alatt az EKB mindig arra összpontosította az erőfeszítéseit, hogy Európa jövőjét, megbízatásunk teljesítésének segítségével, szilárdabb alapokra helyezzük.

A világjárvány és Oroszország Ukrajnával szembeni indokolatlan háborúja rámutatott, hogy a stabilitást nem lehet magától értetődőnek tekinteni. A növekvő geopolitikai rivalizálás a jövőben a világgazdaság egyre nagyobb volatililását vonhatja maga után. A bizonytalansággal terhes világban az EKB a stabilitás megbízható horgonya volt, és a jövőben is az lesz.

Bebizonyítottuk, hogy még a legsúlyosabb nehézségekkel szembesülve is gyorsan tudunk cselekedni és alkalmazkodni. Mindössze néhány hónappal azután, hogy az EKB elnöke lettem, gyorsan reagáltunk a pandémiára, és számos intézkedéssel támogattuk az euroövezet gazdaságát a járvány leghevenyebb szakaszában, ami segített a deflációs kockázatok elkerülésében.

Jelenleg ugyanilyen eltökélten lépünk fel az infláció lefaragása érdekében. Az éveken át tartó túl alacsony szint után az infláció jelenleg túlságosan magas, és várhatóan még sokáig így marad. A túl magas infláció kikezdi a pénz értékét, csökkenti a vásárlóerőt, és árt az euroövezeti lakosságnak és vállalkozásoknak – különösen társadalmunk legveszélyeztetettebb tagjainak.

Ám az inflációt középtávon vissza fogjuk téríteni a 2%-os célunkhoz. Ez áll a rekordütemű kamatemelések mögött, ezért állítjuk őket megfelelően restriktív szintre – és tartjuk ott a szükséges ideig –, hogy az inflációt időben visszatérítsük a célunkhoz.

Ahogy a bankszektor közelmúltbeli eseményei is emlékeztettek, a monetáris politika feladatát a teherbíró bankrendszer megkönnyíti. A pénzügyi stabilitás az árstabilitás előfeltétele, és fordítva. 2014, a bankfelügyelet átvétele óta azon munkálkodunk, hogy a bankok szilárdak maradjanak az euroövezetben. Az Andrea Enria elnökletével működő bankfelügyeletben folytatják erőfeszítéseinket, amelyek célja, hogy a bankok jó tőkehelyzetűek és ellenállóak legyenek a folyamatosan változó környezetben, és hogy továbbra is tudjanak hitelt nyújtani a vállalkozásoknak és a háztartásoknak.

Monetáris uniónknak az elmúlt negyedszázadban több erőpróbát kellett kiállnia. Olyan romboló erejű válságokkal szembesültünk, mint a nagy pénzügyi világválság, az államadósság-válság és a pandémia. Azonban minden megpróbáltatásból megerősödve kerültünk ki, és most erre a belső erőre kell építenünk.

Az egyre kiszámíthatatlanabbá váló világban Európa két fronton erősítheti meg a rezilienciáját. A tőkepiacai integrálása révén meg tudja könnyíteni a zöld és digitális ágazatokba történő beruházást, amely a jövőbeli növekedés elengedhetetlen motorja. A bankunió kiteljesítésével pedig biztosíthatjuk, hogy a bankszektor ne erősítse fel a jövőbeli válságokat, hanem éppen hogy segítsen enyhíteni a kockázatokat.

Simone Veil, az Európai Parlament volt elnöke egyszer így fogalmazott: „olyan Európára van szükségünk, amely képes a szolidaritásra, a függetlenségre és az együttműködésre”. Ez jól megragadja, miről is szól az euro. Végső soron több mint fizetőeszköz. Az európai integráció legerőteljesebb formájaként olyan egységes Európát testesít meg, ahol együttműködnek, és minden itt élő embert védelmeznek, gazdagítanak.

Az EKB ennek a törekvésnek mindig a sarokköve lesz.

Ez a blogbejegyzés véleménycikként mind a 20 euroövezeti ország napilapjaiban megjelent.